Kisfaludy Károly
(Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november 21.) költő, drámaíró, festő.
A reformkori irodalmi élet fő
szervezője, az Aurora szerkesztője, az Aurora-kör
elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója.
Kisfaludy Mihály Győr vármegye főbírája és Sándorfy Anna nyolcadik gyermeke, Kisfaludy Sándor
költő legifjabb testvére. Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiú
tíz évvel idősebb testvérnénje, Teréz gondozása alá került, akihez állandó
szeretettel és hálával fordult. 1799-ben Győrbe ment a bencések gimnáziumába,
hol eleinte szorgalmasan tanult, de csakhamar elhanyagolta a tanulást.
A szigorú apa ekkor, akinek három testvére is hadi pályára lépett, kivette az
iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy
év múlva 1804-ben Pestre került, ahol
október 1-jén mint kadét katonának állt. 1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött a Napóleon elleni
csatákban.
Kisfaludy dacból 1811. augusztus 15-én a
szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de a felbőszült apja tudni sem akart
róla. A kétségbeesett ifjú ekkor nevelő testvérénél, Trézsinél keresett
menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyal Vönöckön lakott. Itt töltött
néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet. 1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, és Bécsbe készült, hogy a festészetben kiképezze magát.
Honvágytól űzve 1817-ben Pozsonyba jött;
itt Ballus Pál barátja
segítette; sem Teréz nővére, sem Sándor bátyja közbenjárására nem békült meg
édesapja. Atyja úgy nyilatkozott, hogy míg szolgálatba nem lép vagy meg nem
házasodik, maga elé nem bocsátja; némi segítséget azonban Teréz útján adott
neki.
Pesten is inkább költő volt, mint festő; 1820 elején már 16 kész színdarabja volt. Eder
György Fejérvárott játszó
színtársulatának híre elhatott Pestre is; Kisfaludy
A tatárok-at
előadásra átadta neki, s a darab 1819. április 18-án ott nagy
hatást kiváltva színre került. Brunszvik
Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot
Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután
színművei egymásután kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással
javult anyagi állapota is.
E pálya közepén megakasztotta őt az
Aurora megalapítása.
1828-ban megismerkedett Széchenyivel, és a nagy államférfi
eszméi és törekvései mély hatással voltak reá. Midőn Kulcsár 1828-ban meghalt,
Kisfaludy Széchenyivel együtt egy új politikai lapot tervezett, a
Jelenkort, és 1829 végén az engedély
kiadásáért a helytartótanácshoz fordult.
1829 végén beteg lett, midőn látszólag lábadozott, augusztusban Győrbe vitette magát szeretett
Trézsijéhez, aki szintén nagybeteg volt; egy-két hét múlva ismét Pestre vitték.
Itthon baja súlyosbodott, de azért szervezte a Jelenkor szerkesztőségét, s
dolgozott
Csák Máté-ján. Ekkor tudatták vele Trézsijének október 23-án
történt halálát, és ez végkép megtörte. A Magyar Tudományos Akadémia
éppen 1830. november 17-én megalakult Pozsonyban, és a
nyelvtudományi osztályba őt választották meg helybeli első rendes tagnak. Ennek
hírét már nem vehette, mert november 21-én vasárnap délután Váci utcai lakásán (a Kappel-házban, hol később Heckenast Gusztáv könyvárus boltja volt)
meghalt.
A Magyar Tudományos Akadémián 1833. április
22-én Toldy Ferenc tartott
fölötte emlékbeszédet. Emlékezetére alakult 1836-ban a Kisfaludy Társaság, amely mindig
halála utáni vasárnap tartotta közgyűlését.
Kisfaludy Károly sírja Budapesten,
Kerepesi temető.
Festményei:
László király a cserhalmi
ütközetbe
Ivóban

Éjjeli szélvész

Tengeri vész
Irodalmi alkotások:
- Hadi ének Olaszországban (1805, vers)
- A gyilkos (1808, szomorújáték, első drámája)
- A tatárok
Magyarországon (1809, majd 1811 dráma)
- Műfordítások (1812, német – magyar fordítások)
- Szécsi Mária (1817, dráma)
- A kérők (1817,
vígjáték)
- Stibor vajda
(1818, dráma)
- A pártütők (1819, vígjáték)
- Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele (1819,
színmű)
- Kemény Simon (1820, színmű)
- Barátság és nagylelkűség (1820, színmű)
- Irene (1820, színmű)
- Aurora (1820-tól, zsebkönyv, évkönyv)
- A vérpohár (1822, elbeszélés)
- Tollagi Jónás Pesten (1822, elbeszélés)
- Barátság és szerelem (1822, elbeszélés)
- Sulyosdi Simon (1823, elbeszélés)
- Mit csinál a gólya? (1823, elbeszélés)
- Mohács (1824, elégia)
- Tihamér. Sok baj semmiért. Andor és Juci. (1824, elbeszélések)
- Mátyás diák (1825, vígjáték)
- Kritikai jegyzetek. (1826)
- Xéniák. (1826, bökversek)
- A betegek (1826, vígjáték)
- Leányőrző (1826, színmű)
- Tollagi Jónás mint házas (1826, színmű)
- Kénytelen jószívűség (1827, vígjáték)
- Szeget szeggel (1827, vígjáték)
- Hűség próbája (1827, vígjáték)
- Csalódások (1828,
vígjáték)
- Hős Fercsi (1828, elbeszélés)
- Nem mehet ki a szobából.(1828, színmű)
- Három egyszerre (1829, vígjáték)
- Csák Máté (1830, tragédia)