Halmajugra Községi Könyvtár: 130 éve született

Juhász Gyula

(Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) magyar költő.

A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője.

Juhász Illés (1853–1902) posta- és távirdafőtiszt és felesége, Kálló Matild (1862–1953) első gyermekeként született.

1893–1902 között a szegedi Piarista Gimnázium tanulója volt. 1899. május 21-én jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én az Ovidius című versét közölte a Budapesti Napló. 1903–1906-ban a pesti egyetem magyar–latin szakos hallgatója volt. Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Oláh Gáborral. A Négyesy-szeminárium titkára. 1904. november 26-án, a diáktüntetés alkalmával rendőrkard sújtott rá, megsebesítve fejét és kezét. 1905-ben megismerkedett Adyval, aki nagy hatással volt rá. Juhász Gyula korán felismerte Ady költői tehetségét.
1906. június 17-én tanárvizsgát tett, majd a máramarosszigeti piarista gimnáziumban tanított (1906–1908). 1907. február 9-én öngyilkossági szándékkal eltűnt a városból. Március 17-én tanári államvizsgát tett Budapesten, megismerkedett Gulácsy Lajossal.
1907. augusztus 17-én publikálta első újságírói sikerét jelentő vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás címmel. Ősszel a lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani.

Október 1-jén elhagyta Lévát, Pestre utazott, a Lánchídról a Dunába akart ugrani, de ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül arra járt, s közölte vele, hogy Szegeden megjelent első verseskönyve (Juhász Gyula versei), s ezzel a hírrel visszaadta életkedvét.

Október 3-án hazatért Szegedre.
1908–1911-ben a nagyváradi premontrei gimnázium ideiglenes tanára volt. Egyik megalapítója volt A Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak. Megismerte Sárvári Anna (1887–1938) színésznőt, és reménytelen szerelem fűzte hozzá.

Az első Anna-vers 1908. október 25-én jelent meg.

Sárvári Anna ezt mondta Juhász Gyuláról: "én nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém szeretett ... nem szerettem, nem tudtam szeretni." A versekről pedig ezt: "ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.” 1938-ban, egy évvel Juhász halála után ő is öngyilkos lett. Csak 51 éves volt.

http://www.youtube.com/watch?v=qhKjoDbX5CA

1911–1913-ban a szakolcai királyi katolikus főgimnázium tanára volt, de ezt száműzetésnek érezte. 1913–1917-ben a makói állami főgimnáziumban tanított, s ez idő alatt a városban lakott.

Juhász Gyula makói háza

1914. március 6-án a pesti Nemzeti Szállóban mellbe lőtte magát. A Rókus kórházban kezelték, ahol fölkereste Eőrsi Júlia.

A Világ riportere

Eőrsi (családnevén Janeschdik, írói nevén Eőrsi -Tóth) Júlia újságíró, tanár, író. Amikor Juhász Gyula 1914. március 6-án, Pesten mellbe lőtte magát, és a Rókus-kórházban feküdt élet és halál között, a Világ című lap a szerkesztőség egy fiatal leánytagját küldte a kórházba, hogy hozzon hírt a költőről. Ott feküdt az ágyon eszméletlenül, mozdulatlanul, mellén a véres sebbel. Mikor végre kinyitotta a szemét, ismeretlen arc borult föléje, szőke hajkoronás, fehér leányarc, riadt szempár ... A költőnek jólesett a vigasztalás.

Kettős hatás

A költő nimbuszától megrészegedett fiatal lány valóban életet adott ezekben a hetekben-hónapokban Juhász Gyulának. Évekig intézte a költő ügyeit, klinikákon, kiadóknál. A versekből, levelekből kiviláglik Júlia hatásának kettős jellege: hogyan adta vissza a költő életkedvét, vette kezébe gyámoltalan életének irányítását.
Ugyanakkor az is kitűnik, hogyan befolyásolta költészetét a háború idején érlelődő lírai realizmusától eltérítve, vallásos-misztikus irányba, hogyan válogatta Juhász verseit, hogyan tette egyoldalúvá költészete e fontos időszakának képét.

Titkos „házasság”

Érzelmi kapcsolatuk 1918 elején lazult meg. Új élmények vártak a költőre: a forradalmak és Hermia, vagyis Zöldi Vilma szegedi színésznő iránti rajongása.

1919-től pedig ismét föltündökölt az örök női eszmény, az egyetlen Anna éteri képe. Júlia visszaemlékezéseiben görcsösen ragaszkodik a legendához, hogy szerelmük, amelyet a költő édesanyja, Juhász Illésné nem hagyott boldog házassággá érni, holtig tartott - mint könyvének címében is utal rá. Tiéd a sírig című kötetében írja, hogy budapesti lakásán, Bodor páter és Szalay József szegedi rendőr-főkapitány jelenlétében gyűrűt váltott Juhász Gyulával. Az állítólagos frigy körülményeiről utóbb még hivatalos jegyzőkönyv is készült - az esemény valódiságát azonban erősen kétségbe vonják a kutatók.

1917. január 8-án idegrohamot kapott, betegségével a budapesti Moravcsik-klinikán kezelték. Április 9-én „hivatalosan elmebetegnek nyilváníttatik”. 1915. január elején megjelent második kötete, Új versek címmel.
1918. november 22-én tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak. A radikális párt al-, majd társelnöke, népgyűlések szónoka, a Délmagyarország vezető publicistája volt. 1919. március 24-én a Forradalmi kiskáté című írásában köszöntötte a kommunista hatalomátvételt. Április 8-án a szegedi színház direktóriumának tagjaként új műsorpolitika kialakításához kezdett. Május 7-én a francia megszállás alatt levő Szegeden, a már április közepén fölülkerekedő ellenforradalom elüldözte a színház éléről; tanárgyűlésen bántalmazták. Életét derékba törte a tanácsköztársaság bukása. Nyugdíjat nem kapott, verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. A Munka című szociáldemokrata lap dolgozótársa, a munkásotthonban folyó kulturális munka irányítója volt.

Negyedszázados költői jubileumát 1923. május 20-án Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móra Ferenc köszöntötte. 1925-ben egyik cikke miatt bíróság elé került, de felsőbb fokon fölmentették.
1926-ban Bécsben József Attila kalauzolta; Kassákkal, Hatvanyval találkozott. 1926 augusztusában Ipar utca 13. szám alatti szülőházát lebontották. 1928-tól havi 44 pengő nyugdíjat kapott. 1929. január 18-án elsőként jutalmazták Baumgarten-díjjal (1930-ban és 1931-ben is megkapta), a siker azonban megbénította. Az év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban töltötte. Veronállal megmérgezte magát.

Juhász Gyula egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költői stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, mint a századelő nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetőbb. Költeményei általában rövidek, kompozíciójuk zárt. Az impresszionista hangulatlíra művelője volt. Mélyen hitt a szépségben és a művészetben, mely az elveszett édent jelentette neki.