185 éve született

                                      Lev Nyikolajevics Tolsztoj

                                    (1828. szeptember 9. – 1910. november 20.)


                       

Az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb alkotója, a realista orosz próza mestere.

Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke és az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll.

Tolsztoj régi orosz arisztokrata családból származott, családja a grófi címet még I. Péter cártól kapta. Az író negyedik gyermekként Jasznaja Poljanában született 1828. szeptember 9-én.

 A Tolsztoj-udvarház, ma múzeum

A birtok anyjának hozományaként vált a Tolsztojok tulajdonává, majd később az író lakhelyévé mintegy 65 éven át. Volkonszkaja hercegnő, az édesanyja nagy műveltségű, több nyelven is beszélő asszony volt.

1844-ben, mintegy 16 esztendősen Tolsztoj beiratkozott a kazáni egyetemre keleti nyelveket tanulni, majd egy év múltán átváltott a jogtudományra. Tanulmányait 1847-ben azonban félbehagyta.

   1848

1851-ben hirtelen elhatározással a Kaukázusban belépett a hadseregbe. Itt született meg első regénye, a Gyermekkor, melyet életrajzi elemek tarkítanak.  1854 januárjában Tolsztojt zászlóssá léptették elő s a Krímbe vezényelték át.


   1854


 A krími háború során 1855-ben átélte Szevasztopol ostromát. A háborút és az orosz katonát örökíti meg a Szevasztopoli elbeszélések (1855-1856) című alkotásában.

1857-ben féléves külföldi tanulmányutat tett, melynek során eljutott Svájcba, Németországba, Franciaországba. Nyugat-Európában tett látogatása azonban csalódást keltett számára. Tapasztalatai arra késztették, hogy ezután a gyakorlati élet és a munka eszméjének terjesztése felé forduljon. Az önmagát fenntartani tudó paraszti közösség ideálja is hajtotta, mikor falusi iskolát alapított a környékbeli parasztok gyermekeinek számára. A történelmet ő maga oktatta a gyerekeknek, s intézményében egyetemisták oktatták a fiatalokat. Tolsztoj minden vonatkozásban elutasította az erőszakot, még akkor is, ha ezt iskolakötelezettségnek hívják. Az általa működtetett iskolában nem volt osztályzás, nem volt kötelező házi feladat és nem volt kötelező a bejárás. Néha mégis alig lehetett hazazavarni a gyerekeket.

 Az író egykori szobája

1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos leányát, ki 16 esztendővel volt nála fiatalabb. Első éveiket még békességben töltötték, az asszonynak kedvére volt a főúri életforma, a társasági élet, emellett szorgalmasan másolta férje kéziratait és segítette munkájában.
Ez az időszak vált Tolsztoj számára a legtermékenyebb korszakká, s ekkor alkotta legjelentékenyebb alkotásait. 1863-69 között hatalmas energiával és műgonddal írta meg a Háború és békét, mely folytatásokban négy éven keresztül került kiadásra.

  Az első kiadás borítója (1869)


Ezt követte az Anna Karenina megszületése 1873-1877 között.

 Az 1878-as első kiadás címlapja



Tolsztoj világnézetében az 1880-as években fordulat tapasztalható. 1881-től nagyon intenzíven a vallási kérdések felé fordult: például az evangéliumokat is újból oroszra fordította.
Egyre inkább terhesnek találta addigi arisztokrata életformáját s látványosan megpróbált kilépni e korábbi életmódjából: egyszerű parasztként kezdett öltözködni s kaszálni ment a rétre.



1881-ben a Tolsztoj család átköltözött Moszkvába, ám a nyarakat még Jasznaja Poljanában töltötték. Az író érdekes erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először családjával, feleségével szaporodtak meg konfliktusai, melyek Szofja Andrejevna nem egyszer hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez vezettek.



Házassága megromlott, s ezen az sem segített, hogy az asszony 15 gyermekkel ajándékozta    meg Tolsztojt.



  Szofja felismerte Tolsztoj géniuszát, de őszintén sajnálta, hogy férje saját életében nem érvényesíti mély művészi meglátásait: "Ha a könyveiben található, mélyenszántó lélektani felismerésekből csak egy töredéknek a birtokában lenne, bizonyosan megértette volna fájdalmam és kétségbeesésem mélységét" - írja Tolsztojról.


 A képen Iván Lvovics Tolsztoj 1894-ben. Mindössze hét évet élt. 

 

Később a társadalmi előítéletekkel is meg kellett küzdenie. 1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. Hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. Szenilis, bogaras öregúrnak tartotta a közvélemény. 1891-ben családja úgy határozott, hogy felosztják birtokát, mintha az író már nem is élt volna. Még ugyanezen esztendőben újságokban tett közzé egy nyilatkozatot, amely szerint lemond 1881 után írt alkotásainak kiadási jogairól s feljogosít mindenkit Oroszországban és külföldön, hogy "…ellenszolgáltatás nélkül kiadja vagy színpadra vigye valamennyi művét" akár oroszul, akár fordításban.



Ülnek, balról: Szergej, Lev, Tolsztoj és Szása, Szofja, Ilja, Mihail.
Állnak, balról: Marija, Andrej, Tatyjana.
Fényképezte: Szofja Tolsztaja

 Tolsztoj és lánya, Tatjana – Jasznaja Poljana, 1887. (forrás)


A Tolsztoj-fiúk: Lev, Ilja, Szergej, Andrej és Mihail. (forrás)

1889-től 1899-ig dolgozott harmadik nagy regényén, a Feltámadáson, amelyben az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be. A könyv megjelenése oda vezetett, hogy 1901 februárjában az ortodox egyház kiközösítette. Még ugyanebben az évben súlyos tüdőgyulladást kapott, s a Krímben töltött egy esztendőt, ahol megkísérelte kikúrálni magát. Ebben az időszakban Gorkij s Csehov jelentettek gyakori társaságot számára.

       

1908-ban Oroszország s a világ alkotó művészei Tolsztoj 80. születésnapját ünnepelve szinte zarándokhellyé változtatták Jasznaja Poljanát. Ám egy házkutatás után, amikor az összes fellelhető kéziratot elkobozták, a családi viszályok tovább éleződtek.
1910. október 27-28-a éjjelén Lev Tolsztoj összecsomagolt, majd orvosa és legkisebb lánya társaságában titokban menekülve hagyta el otthonát. Pár napot egy remetelakban húzódott meg Optyinában, majd vonatra szállt. Útközben az asztapovói vasútállomáson le kellett szállnia, mivel rosszul lett. Az állomásfőnök lakásán hunyt el tüdőgyulladásban november 7-én (új időszámítás szerint november 20.).

 Az író sírja Jasznaja Poljanában

Az író szerint az embereknek maguknak kell megjavulniuk, tökéletesedniük s szeretettel illetve szánalommal lenniük a többi ember iránt. Ha az egyes embere megjavul, az egész világra pozitív hatással lesz e fejlődés, s az is jobbá válik általa.

Művei

• Gyermekkor (Детство) (1852)
• Kamaszkor (Отрочество) (1854) (magyarul „Serdülőkor” címmel is megjelent)
• Szevasztopoli elbeszélések (Севастопольские рассказы) (1855-1856)
  • Szevasztopol december havában (Севастополь в декабре месяце)
  • Szevasztopol májusban (Севастополь в мае)
  • Szevasztopol 1855 augusztusában (Севастополь в августе 1855 года)
• Ifjúság (1857)
• Három halott (1859)
• Családi boldogság (1859)
• Polikuska (1861)
• Kozákok (1863)
• Háború és béke (Война и мир) (1863-1869)
• Anna Karenina (Анна Каренина) (1873-1877)
• Ivan Iljics halála (Смерть Ивана Ильича) (1886)
• A sötétség hatalma (1886)
• A Kreutzer-szonáta (Крейцерова соната) (1889)
• Feltámadás (Воскресение) (1889-1899) 

Forrás: Wikipedia

Filmhíradó Tolsztoj életéről (1908-1910) és haláláról, temetéséről 1910-ből:

http://www.youtube.com/watch?v=tk4whJ2aURY

Egy keringő Tolsztojtól:
http://www.youtube.com/watch?v=UWvxNWW1cvQ

4 nyelven beszél Tolsztoj eredeti hangfelvételen:
http://www.youtube.com/watch?v=TXQ-KrXCAIQ