Babits Mihály
Szentistváni
Babits Mihály, teljes nevén:
Babits Mihály László Ákos
(Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.)
Költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.
Édesapja, id. Babits Mihály törvényszéki bíró volt (később a budapesti ítélőtáblához nevezték ki, majd a királyi tábla decentralizációja következtében 1891-ben Pécsre helyezték), édesanyja Kelemen Auróra (művelt, versszerető - könyv nélkül tudta Puskin Anyeginjét, a Toldi szerelmét, A délibábok hősét).
Szülőháza Szekszárdon
Az elemi iskolát Pesten, Pécsett végezte, 1893 szeptemberétől a ciszterciek gimnáziumába járt.
Kelemen Auróra
Babits Mihály 1887, Pécs
Ötödikes gimnazista volt, amikor édesapja meghalt. Édesanyja a két testvérrel visszaköltözött az anyai nagypapa, Kelemen József szekszárdi házába. A nagymama, született Rácz Innoncentia (Cenci néni a Halálfiai-ból) fogta össze a családot. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgató lett. Itt ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Latin-magyar szakon szerzett diplomát. A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta.
Baján, Szekszárdon, Újpesten, Pesten, Szegeden (1906–1908) dolgozott gimnáziumi tanárként. Ez után Fogarason, majd 1911-1916 között az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, a budapesti tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy utcai gimnáziumban tanított.
Első művei a Nagyváradon kiadott
A Holnap című antológiában jelentek meg (1908).
1913-ban írja meg első regényét
A gólyakalifa címmel (mely azonban csak 1916-ban jelenik meg). Ebben az évben kezdi el lefordítani Dante Isteni színjátékát olaszról magyarra (1913-ban jelenik meg a Pokol, 1920-ban a Purgatórium, 1923-ban a Paradicsom). Fordításáért az olasz állam kitünteti, megkapja a San Remo-díjat (1940-ben utazik ki érte, San Remóba). Egy szerelmes verse
(Játszottam a kezével) megjelenésekor hazafiatlansággal vádolták, s elvesztette tanári állását. Harmadik verseskötete, a
Recitativ 1916-ban jelent meg.
1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke, 1925-ben elnöke. 1930-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagja. 1920. februárjától kizárásáig rendes tagja volt a Petőfi Társaságnak. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár, de csak a Tanácsköztársaság bukásáig.
1921. január 15-én Budapesten, a Józsefvárosban házasodott össze Tanner Ilonával.
Tanner Ilona, Török Sophie
Tanner Ilona egyik öccse: Béla, jogász. Az ő 1928. március 12-én házasságon kívül született lányát: Ildikót fogadta örökbe 1928. szeptember 5-én a gyermektelenségre kárhoztatott Babits házaspár. (A kislány anyja: Irma, Babitsék háztartási alkalmazottja volt.)
Babits Mihálynak vérszerinti gyermeke tehát nem volt.
Babits Mihály, Török Sophie és Babits Ildikó, 1930, Esztergom
Sajnos Ildikó Babits Mihály halála után nehezen jött ki megviselt idegrendszerű nevelőanyjával és 1956-ban Angliába disszidált. Sokáig nagy szegénységben, lakókocsiban, számos macskával élt. 1982-ben halt meg.
(Forrás:http://epa.oszk.hu/00000/00002/00017/czeizel.html)
1924-ben az esztergomi Előhegyen vettek nyaralót, ahol a költő haláláig sokat időztek, Babits sok műve itt született. Ettől kezdve Babits a város kulturális életének meghatározó alakja lett. Alapítótagja volt a városban máig működő Balassa Társaságnak. Esztergomi házában több híres írót, költőt, művészt fogadott, akik mind aláírták az úgynevezett autogram-falat. A nyaraló ma Babits-múzeumként működik.
1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátoraként dolgozott, így a magyar irodalmi életben nagy befolyásra tett szert. Munkatársa volt a Benedek Marcell főszerkesztésében 1927-ben megjelent
Irodalmi Lexikonnak is.
1933-ban írta utolsó regényét, az
Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom című antiutópiát.
1929-től lett főszerkesztője a Nyugatnak, a kor legmeghatározóbb magyar irodalmi folyóiratának. Lírájára amúgy is jellemző pesszimizmusát tovább fokozta a diagnózis, hogy gégerákban szenved.
Mai Attila út 133. szám (akkor Attila út 95-99.)
1931. május 1-től 1937. augusztus 18-ig élt a ház első emeletén.
1937-ben tartunk, amikor az Attila úti lakás már kezdett szűknek bizonyulni, hiszen Ildikó cseperedett, nyolc éves volt ekkor, külön szobára volt szüksége. Ezért költöznek át az Attila út 103. szám (akkor Attila út 65/B.) alatti házba.
A negyedik emeleti új lakás szép, tágas, jó meleg, ablakaiból, balkonjáról kilátás nyílik a Vérmezőre.
1938-ban gégeműtéten esett át, képtelen volt beszélni, ezért beszélgetőfüzetén keresztül érintkezett a külvilággal. 1938-ban jelent meg a
Jónás könyve. 1941. augusztus 4-én halt meg.
Logodi utca 31.
Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Költészetére mégis tárgyias-intellektuális megközelítési mód jellemző.
A költő és kutyája, Ádáz
Babits és felesége sírja a Kerepesi temetőben
(Forrás: Wikipédia)
Esti kérdés című versét mondja el maga a költő:
http://www.youtube.com/watch?v=tsS458gIxKo
.png)
Selma Lagerlöf 23 évesen.
