Tolvaly Ferenc útikönyvet írt, anélkül, hogy fényképek lennének a könyvben?
Ez a 800 km-es út, amely Spanyolország északi részén húzódik egy a középkor óta híres, ha nem a leghíresebb zarándokhelyre vezet, Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához.
Ez az út nemcsak fizikai kihívás. A főszereplő egyedül, napi tíz-tizenöt órát gyalogolva megy az úton, amelyen régmúlt és jelen, valóság és fikció összekeveredik. Újra szembesül élete elmúlt történéseivel, megelevenednek a családtagjaival átélt helyzetek. Ez a belső út közelebb viszi őt a nyugalomhoz,a nehézségek megértéséhez,a belső béke megtalálásához.
"Palas de Reyben gyülekeznek a vándorok, mielőtt nekivágnak a zarándokút utolsó szakaszának. [...] Az arcukat nézem. Elkeskenyedett arcok. Pengeéles vonások. Csendben pihennek. Gyűjtik az erőt. A szemük azonban villog, sugárzik. Más-más okból járhatják az utat. De tekintetük ugyanaz. Hit sugárzik mindegyikből. Miféle hit, azt nem látom. De érzem az akaratot, ami több, mint az eddig ismert elszántság. Mit keresnek? A végtelen szabadságérzést? A nyugalmat? Egy kapcsolatot vagy egy életszakaszt akartak lezárni? Önmagukat vagy Jézust kutatják? Az biztos, hogy egy addig megválaszolatlan kérdésre keresnek választ. És akiket látok, azok közelebb kerültek az egyetlen igaz megoldáshoz. A teremtésben nincs baleset, nincs véletlen, csak ajándékok vannak. Fájdalom vagy felismerés formájában.Vagy az ima tapasztalatán keresztül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése