(Pécel, 1921. június 20. - Toronto, 1981. június 10.)
az emigráns magyar líra kiemelkedő alakja
Elemi iskoláit Pécelen végezte. Középiskoláit Budapesten, Aszódon és Bonyhádon fejezte be az Evangélikus Főgimnáziumban, ahol érettségizett. A Ludovika Akadémia elvégzését követően Jutason kiképzőtisztnek nevezik ki. A II. világháborúban alakulatával 1944-ben amerikai fogságba esik, ahol egy évet tölt Franciaországban, fogolytáborban. Hazakerülése után Kőbánya előljáróságán dolgozik, mint tisztviselő. 1947-ben fél évre internálják, majd letartóztatják. Az ÁVO-n annyira megverik, hogy rabkórházba kerül, ahonnan sikerül megszöknie. Jugoszlávia felé menekül, ahol 8 hónapot tölt koncentrációs táborban. Olaszországba kerül, majd 1951-ben kivándorol Kanadába. Dolgozott dohánytörőként, később bányász, majd erdőirtó. Sokáig élt nagy szegénységben mint munkanélküli. Végül Torontóban helyezkedett el az Iskolaszéknél.Torontóban verseskötetei jelentek meg, verseit közli a római Katolikus Szemle, a budapesti Vigilia és az Irodalmi Újság. 1973-ban Sík Sándor díjban részesült. 2005-ben a "Hazátlanul" című antológiában jelentek meg válogatott versei, a Kráter Kiadó gondozásában. 2006-ban 15 verséhez Dinnyés József daltulajdonos írt dallamot.
(Forrás: wikipedia.hu)
Hajnal, kanásztülökkel
Hajnalban kelt. Falás szalonnát,
hagymát evett s egy korty törkölyt ivott.
Rágyújtott. Aztán köhécselt a csendben
s az egyunalmú égre ásított.
Kopott volt már, akár az őszi,
fülledt avarban rothadó levél.
Hetvenhat év...Hány néma, szürke reggel
annak, ki már csak magával beszél.
Neve se volt. Vagy hogyha volt is,
kit érdekelt, ki törődött vele?
Tudták a fák és őrizték a rétek:
az Isten szép, zöld keresztlevele.
Tülkébe fújt: kapú csapódott,
kazlak repültek...hajnal-friss szavak...
s ő, mint a boldog költők: hófehéren
fújta a dalt az alvó ég alatt.
Még egy vers Dinnyés József előadásában:
http://www.youtube.com/embed/KUAI7eTIisc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése