(Gyergyószárhegy, 1936. július 4. - Budapest, 2006. június 9.)
Középiskolát Gyergyószentmiklóson és líceumi esti tagozaton Marosvásárhelyen végzett, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, de 1956. november 1-én a Házsongárdi Temetőben elszavalt Utószó (És mégis élünk) című verséért 1957-ben letartóztatták és bebörtönözték. 1964-ben szabadult. 1968-ban szerzett tanári képesítést a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben magyar-román-francia szakon. Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban.
Versei, karcolatai, népművelő írásai és fordításai 1953 óta jelentek meg. Szerkesztői pályáját a Falvak Dolgozó Népénél kezdte, majd a Hargitánál dolgozott. 1970-től az Új élet riportere és a Művelődés munkatársa volt. 1984-ben áttelepült Magyarországra a politikai zaklatások miatt. Az Antikva Könyvkiadót igazgatta, majd a Magyarok és A Céh című folyóiratok főszerkesztője. Budapesten érte a halál, de kívánságához híven szülőfalujában, Gyergyószárhegyen helyezték örök nyugalomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése