A könyv három lengyel nő története, mely átível a huszadik század második felén: Zofia kénytelen újraépíteni egész életét a II. világháború után, Jadzia a kommunizmus színtelen éveinek áldozata, Dominika pedig a kapitalista fordulat szemtanúja. Szinte magunk előtt látjuk a szocialista lakótelepek szürkeségét, igénytelenségét, és érezzük időnként orrfacsaró bűzét. Láthatjuk azt is, hogy mindig vannak olyanok, akik mindegy hogy náci vagy kommunista terror, vagy akár a kapitalizmus nyomása alatt élnek, mindig megtalálják az éppen aktuális kiskapukat és boldogulnak. És persze van a nagy szürke embertömeg, az Isaura-rajongók, a bevásárló turizmustól magukat szabadnak érzők, az NSZK-s vőlegényre áhítozó mamák és lányok tömege.
Ez a regény bájos, nagyon emberi és szívfacsaróan valóságos.
Ajánlom ezt a könyvet mindazok figyelmébe, akiknek ismerős ez a világ és azoknak is, akik (szerencséjükre) nem tapasztalhatták már meg ezt a szürke, de színesnek és csodálatosnak hazudott, uniformizált világot.
