író, újságíró
Első verse 14 éves korába jelent meg. Jogi tanulmányait 1890-ben félbeszakítva az újságírói pályára lépett. Sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. 1900-ban egy ideig a Vígszínház titkára, 1918-tól az Athenaeum könyvkiadó irodalmi igazgatója, 1929-től a Belvárosi Színház, 1932-34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója. Népszerűekké váltak Kacsóh Pongrác János vitézéhez írt dalszövegei. Regényeiben előszeretettel ábrázolta a századforduló bohémvilágát. Legismertebb színműve A néma levente. Műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki. A PEN klub magyar elnöke volt. 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
(Forrás: Magyar életrajzi lexikon)
Kritika
Szegény, szegény lantpengető te,
Miért emészted úgy magad?
Régen megírta Heine, Goethe
A dalt, mely ajkadon fakad.
Megmondta bölcs Akiba régen
S világra szól e gondolat:
Szikrányi új sincs fönn az égen,
Nincs semmi új az ég alatt.
Amit te írsz jámbor poéta,
Mit izgatott kezed farag,
Hóbortos eszmék habaréka
Divatját multa nóta csak.
Te versbe szedted, játszi dalba
A szőke lányka bájait,
Ezt kornyikálod ébren, alva,
Esti kilenctől hajnalig.
Aztán, ha elhangzott az ének,
S ő kikacagta lázadat:
Egy szép reménnyel vagy szegényebb
S egy gyönge verssel gazdagabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése