Stephen King
(Portland, Maine, 1947. szeptember 21. )
Művei több mint 350 millió példányban keltek el világszerte.
Donald Edwin King és Nellie Ruth Pillsbury gyermeke. Miután az akkor kétéves Stephen édesapja elhagyta a családot, Nellie saját erejéből kellett hogy eltartsa magát és két gyermekét. Alkalmi munkákból igyekezett ezt megoldani, de minden igyekezete ellenére is sokat nélkülöztek, és gyakran kellett költözniük ekkoriban.
Stephen King már hétéves korától kezdve írt történeteket. Nagy hatással voltak rá a gyermekkorában látott science fiction- és fantasy-filmek, innen származik rajongása a horror műfaja iránt. 13 éves volt, amikor rábukkant egy dobozra, tele édesapja befejezetlen kézirataival, melyek leginkább horror- és fantasy-történetek voltak. Későbbi önéletrajzi művének (Az írásról) tanúsága szerint ez az esemény fiatalkorának meghatározó élménye volt. Első történetei 19 éves korában jelentek meg, a
Comics Review magazinban.
A középiskola után felvételt nyert a Maine-i Egyetemre, Oronóban, angol nyelv és irodalom szakra, ahová 1966 és 1970 között járt.
Első novellája, a
The Glass Floor 1967-ben jelent meg. Három évvel később elkezdett dolgozni életművének központi regényfolyamán, A Setét Torony-sorozaton (1982-2012), amelynek első kötete azonban csak 1982-ben látott napvilágot.
1971. január 2-án házasodott össze Tabitha Spruce-szal, akivel egyetemi évei alatt ismerkedett meg, és aki szintén író. Három gyermekük született: Naomi Rachel (* 1970), Joseph Hillstrom (* 1972) és Owen Philip (* 1977). Érdekesség, hogy a két fiú is író lett (Joseph Hillstrom a
Joe Hill művésznevet használja).
Tanulmányai befejezése utána Hampden városában dolgozott angoltanárként, fizetése azonban nem volt elég a család eltartására, így aztán egy mosodában vállalt mellékállást. Így ugyan kevés ideje maradt az írásra, időről időre mégis sikerült egy-egy novellát megjelentetnie, ekkor azonban még nagyon messze járt attól, hogy pusztán az írásból meg tudjon élni. Első sikerei előtt is írt már regényeket, ezeket később átdolgozva,
Richard Bachman álnéven jelentette meg.
Két sanyarú, többek között lakókocsiban töltött évvel később, 1973-ban King arról értesült, hogy a
Doubleday kiadó elfogadta Carrie című regényének kéziratát, majd nem sokkal később a
New American Library 400.000 dolláros rekordösszegért vásárolta meg a szerzői jogokat. Az 1974-ben megjelent mű azalatt született, hogy King angoltanárként dolgozott Hampdenben. Érdekessége, hogy a regény első kéziratát King kidobta a szemétbe, mert egyáltalán nem volt megelégedve vele. Tabitha vette észre, halászta ki a kukából és ösztönözte férjét arra, hogy folytassa a művet.
Ez idő alatt a tanítás mellett különböző férfimagazinokba írt történteket, így például
Az ötödik negyed címűt, amely 1973-ban a
Cavalier című lapban jelent meg. Ez az egyetlen olyan műve, amelyet
John Swithen álnéven adott ki. A novella később megjelent a Rémálmok és lidércek című novelláskötetben.
A
Carrie kirobbanó népszerűsége egy csapásra ismertté tette Stephen King nevét, csakúgy mint az 1976-ban elkészült filmváltozat rendezőjét, Brian De Palmát és néhány főszereplőt (Sissy Spacek, John Travolta, Nancy Allen). A hirtelen rászakadt gazdagság és hírnév hatására King úgy döntött, hogy felhagy a tanári pályával, és minden idejét az írásnak szenteli. Családjával a coloradói Boulderbe költözött, ahol megírta következő regényét, A ragyogást (1977), amely azonnal bestseller lett. Egy 1977-es rövid angliai tartózkodást követően King és családja végérvényesen Maine államban telepedett le, ahol azóta is él.
1979-ben elkészült az első, a televíziónak szánt King-adaptáció, a Borzalmak városa (1975), majd 1980-ban megkapta első kitüntetését, a World Fantasy-díjat, amelyet még számtalan követett.
Az 1979-es évhez kapcsolódó érdekes esemény, amelyről George Beahm számol be a Kingről szóló könyvében, hogy egy bizonyos Mark David Chapman ebben az évben autogramot kért Kingtől és fényképezkedett vele. Az író állítólag később azonnal felismerte az őrült rajongót a televízióban: Chapman gyilkolta meg ugyanis John Lennont 1980 decemberében.
King a Carrie megjelenését követő években az alkohol, majd a drogok rabjává vált. A probléma mintegy tíz évig kísérte, mígnem röviddel A rémkoppantók (1987) című regény megjelenése után, amelynek megírására saját bevallása szerint is csak foszlányokban emlékszik, felesége, barátai és egy terápia segítségével végleg sikerült megszabadulnia betegségétől.
Rendezőként és forgatókönyvíróként 1986-ban mutatkozott be a
Maximális túlhajtás (Éjszakai műszak, 1978) című mozifilmmel, ám a mű csúfosan megbukott. Érdekesség, hogy ebben az évben jelent meg Magyarországon az első King-regény, A ragyogás.
A kilencvenes évek elején írókollégákkal megalapította a Rock Bottom Remainders elnevezésű együttest. Az 1992-es bemutatkozást követően az együttes több száz koncertet adott, zömében jótékonysági esteken.
King maga ritmusgitározik és olykor énekel is, de nem minden fellépésen van jelen.
http://www.youtube.com/watch?v=VJ_FcdFIJqU
Legújabb regényei - például a Lisey története (2006) és a Duma Key (2008) - egyre több kritikust késztetnek arra, hogy "kiszabadítsa" Kinget a ponyvaíró és horror-szerző skatulyából és elismerje irodalmiságát.
2012 áprilisában a
The Sunday Times című lapban interjút adott Neil Gaiman írótársának, amelyben említést tett legújabb készülő regényéről. Ennek alapján a
Joyland című mű egy vidámparkban garázdálkodó sorozatgyilkos története, amely 2013 júniusában kerül majd a boltokba.
Könyvei nagyrészt Maine államban játszódnak, bár olykor fiktív településeken, például Castle Rock városában.
Köteteiben rengeteg utalás található az amerikai történelemre és kultúrára is. Visszatérő eleme írásainak a vietnami háború, a rasszizmus, az erőszak és a természetfeletti jelenségek.
King első regényének megjelenése óta nagy hatást gyakorol a kortárs amerikai irodalomra, a horror műfajának koronázatlan királyaként szokták emlegetni. Jelentős hatása van az amerikai filmiparra is, hiszen néhány kivétellel az összes művéből készült tévé- vagy mozifilm, illetve sorozat. Ezek általában gyenge eredményt hoztak és gyakran szinte teljes mértékben eltértek a film alapjául szolgáló műtől, mégis akad egy-két üdítő kivétel, mint például a
Halálos árnyék, A remény rabjai (film), az
Állj mellém!, a
Tortúra (amelyet Oscar-díjjal is jutalmaztak), a
Dolores Claiborne vagy a A halálsoron. Ide sorolhatjuk a vitatott, de kétségtelenül világhírűvé vált Stanley Kubrick-filmet, a
Ragyogást is.
Műveit a műfaj határain belül általában pozitívan fogadják a kritikusok, de sokan világítanak rá arra, hogy nem tartoznak a szépirodalom kategóriájába, csupán a populáris irodalmat vagy ponyvairodalmat képviselik.
(Forrás: Wikipédia)
Portréfilm filmrészletekkel, magyar felirattal (erős idegzetűeknek! :) )
http://www.youtube.com/watch?v=m-AKi7g0CL4
