Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14 – Budapest 1967. augusztus 6.), József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán atyja.
  |
Elemi iskoláit Parajdon végezte,
középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte,
tizenkét éves korában, 1899-ben családjával Kolozsvárra került. A református kollégiumban tanult.
1909-ben a kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerez magyar-német szakos
képesítést. Egyhónapos párizsi útjáról visszatérve Nagyenyeden lesz tanár: előbb a Bethlen Kollégium tanítóképzőjében, 1910-től a gimnáziumban.
Egy versét névtelenül már 1905-ben közölte az Egyetemi Lapok, majd
1909-ben Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban
jelentkezett, Kovács Dezső azonban megrótta "modern" hangja miatt, mire a költő
évekig nem kísérletezett újabb publikálással. Verseit Áprily Lajos néven először
1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte az Új Erdélyben, majd az Erdélyi Szemle, Napkelet, Zord Idő, Pásztortűz adott helyet írásainak.
Ugyanakkor az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság mellett a Kemény Zsigmond Társaság is tagjává választotta. Az 1928-ban induló Erdélyi Helikon szerkesztője lett.
1944-ben Visegrád mellett,
Szentgyörgypusztán telepedett le. Hosszú éveken át csak fordításaival volt jelen
az irodalmi életben, versekkel az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra.
Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta.
Nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban.
Első verskötete, a Falusi elégia (Kolozsvár, 1921), harmincnégy éves
korában a Minerva kiadásában jelent meg.
Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége,
impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához
kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja,
nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is.
(Forrás: Wikipédia)
(Forrás: Wikipédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése