100 éve született Gazdag Erzsi

Gazdag Erzsi (Sebesi Erzsébet) (Budapest, 1912. november 14. – Szombathely, 1987. február 9.) magyar ifjúsági író, költő.

                                      

Sebesi Erzsébet néven született, törvénytelen gyermekként. Korán Sárvárra került, anyai nagyanyjához, Gazdag Erzsébethez (az ő nevét vette fel később). Több egyetemmel is próbálkozott, ám egyiket sem fejezte be. Fiatalkori barátságot kötött Weöres Sándorral. Sokáig élt különféle munkákból (szemfelszedés, gyógynövény gyűjtés, újságírás), végül a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár könyvtárosa lett nyugdíjazásáig.


Első kötete Pável Ágoston segítségével jelent meg 1938-ban Üvegcsengő címen. Ez a kötet egyaránt tartalmazott felnőtt, illetve gyermek verseket.Weöres Sándor főként ez utóbbiakat méltatta a Nyugat hasábjain, és ezekre figyelt fel Kodály Zoltán is, aki többet megzenésített közülük. A biztatásoknak köszönhetően Gazdag Erzsi figyelme egyre inkább a gyermekversek felé terelődött. Sorra jelentek meg népszerű kötetei: Mesebolt (1957), Itt a tavasz! (1967), Egérlakta kis tarisznya (1970), Ringató (1974), Mézcsurgató (1981) stb.
Munkásságáért 1978-ban József Attila-díjat kapott. Míg gyermekverseiből a derű és a humor árad, élete egyre inkább komorabb lett, és a társnélküliség, a magány kiérződött felnőttverseiből is, melyek sokáig csak folyóiratokban jelentek meg. Élete alkonyán kezdte összerendezni ezeket a műveket, ám a felnőttversekből álló Az utolsó szó jogán (1987) című kötet már csak a halála után tudott megjelenni.
(Forrás: Wikipédia)


/http://www.youtube.com/watch?v=DRUHunasVlE





                                                     

125 éve született Áprily Lajos

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14 – Budapest 1967. augusztus 6.), József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán atyja.


                                               
   

Elemi iskoláit Parajdon végezte, középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte, tizenkét éves korában, 1899-ben családjával Kolozsvárra került. A református kollégiumban tanult.

1909-ben a kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerez magyar-német szakos képesítést.  Egyhónapos párizsi útjáról visszatérve Nagyenyeden lesz tanár: előbb a Bethlen Kollégium tanítóképzőjében, 1910-től a gimnáziumban.

Egy versét névtelenül már 1905-ben közölte az Egyetemi Lapok, majd 1909-ben Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban jelentkezett, Kovács Dezső azonban megrótta "modern" hangja miatt, mire a költő évekig nem kísérletezett újabb publikálással. Verseit Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte az Új Erdélyben, majd az Erdélyi Szemle, Napkelet, Zord Idő, Pásztortűz adott helyet írásainak. Ugyanakkor az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság  mellett a Kemény Zsigmond Társaság is tagjává választotta. Az 1928-ban induló Erdélyi Helikon szerkesztője lett.

 1944-ben Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le. Hosszú éveken át csak fordításaival volt jelen az irodalmi életben, versekkel az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra. Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta. Nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban.

Első verskötete, a Falusi elégia (Kolozsvár, 1921), harmincnégy éves korában a Minerva kiadásában jelent meg.

Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja, nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is.
(Forrás: Wikipédia)

      

A hónap költője

Illyés Gyula

(eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) 
háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.


                                                


Részletes életrajza megtalálható: http://hu.wikipedia.org/wiki/Illy%C3%A9s_Gyula

                                  

                                                                                                                                    

                                                                                                                                                                       

Egy sápadt nő egy kis szobában… 

Nem volt riadalom a pusztán,

amikor megszülettem én

váratlanul, hivatlanul tán

halottak estelén,

novemberben, halottak napján,

gyertyagyújtáskor, amidőn

fejfák tövén a puszta népe

künn térdepelt a dombtetőn,

harangszókor, mikor a szomszéd

falvak magas sírkertjei

hirtelen testvér-őrtüzekként

elkezdtek fényleni.

A völgyben egy kis házban akkor

szédült nehéz kínra anyánk.

Elképzelem a téli tájat

és azt az éjszakát:

egy sápadt nő egy kis szobában

s körül a komor hegytetők

ormán villogó koronákként

lobogó temetők.

Körül a halál diadalma,

gyertyás, kisértő ünnepély

és lent egy váratlan sikoltás

a párás völgy ölén.

Fönt sírás, tompa jaj, harangszó

és lentről a völgy, mint meleg

tenyér fölnyújt vigaszul egy csöpp

sikongó életet.

 

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=9isywghe5bE

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=0m9tAlP11GA

 

 

 

 

 

Novemberi könyvajánló