2013. január 21., hétfő

190 éve született

Madách Imre

(Alsósztregova, 1823. január 21. – Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.


                      


    
Az alsósztregovai Madách-kastély



Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családját.
Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József és Osztermann Ernő) vezetésével. A családi körön kívül alig volt társasága s ez nagyon előmozdította azt, hogy kedélye mindvégig zárkózott maradt. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte.
A hat idegennyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a Pesti Egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott.
Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok anyja költségén – neki is ajánlva – jelent meg Pesten (1840-ben).
1843-ban Nógrád megyében mint tiszteletbeli aljegyző a közpályára lépett, 1843. január 9-én iktatták be a Nógrád megyei ügyvédek sorába.

1845. március 16-án jegyezte el Cséhtelken érkeserűi Fráter Erzsébetet, Fráter Pál nógrád megyei alispán unokahúgát. Az esküvő július 20-án Csécsén, a katolikus templomban tartatott meg. Boldognak érezte magát családja körében és nősülése után csesztvei birtokán lakott, a megye székhelyéhez közelebb.

                                   Fráter Erzsébet



                    Csesztve



Betegsége miatt nem vehetett részt a szabadságharcban.
 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát alkalmazta Parócán, mint erdőkerülőt. Szabadságharcos rejtegetése ürügyén Madách Imrét 1852 augusztusában emiatt elfogták és előbb a pozsonyi vízi kaszárnyában, 1853. március 6-tól a pesti Újépületben szenvedett majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságot. 1852 őszén Pozsonyban férjével együtt meglátogatta őt későbbi szerelme, Veres Pálné.
A börtönben verseket írt krétával az asztallapra és megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen.
1853. május 7-e körül, a bizonyítékok elégtelensége folytán, Madáchot a fogságból kibocsátották ugyan, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Midőn végre augusztus 20-án hazamehetett, családi boldogságát nejének hűtlensége folytán feldúlva találta. 1854. július 25-én írták alá a heves megyei Ecséden a válási szerződést.

Madách ezután anyjának körében élte le hátralevő éveit. Keserű csalódása érzékenyen hatott lelkére, csaknem a kétségbeesésig. Szívbaja is erősebben jelentkezett, de titkolta anyja előtt. Gyötrődéseit újabb (főleg történelmi és filozófiai) tanulmányokkal és munkássággal igyekezett leküzdeni.
1853-54-ben politikai szatírákban öntötte ki keserűségét; ekkortájban írta Civilizátor című szatirikus vígjátékát is és 1855. január 1-jén fogott hozzá a Mária királynő átdolgozásához. 1855. szeptember 17-én nekilátott II. Lajos című, töredékben maradt drámájához.
1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát.
1860. június 9-én fogott hozzá Mózes című drámájának megírásához
1861. szeptember 28-án fejezte be Madách a Csák végnapjainak az átdolgozását, a művet október 3-án küldte el Arany Jánosnak. 1861. október 31-én Arany a Tragédia első négy színét a Kisfaludy Társaságban felolvasta, valódi diadalt aratott. 1862. január 12-e környékén látott napvilágot Az ember tragédiája első kiadása, mely nem került könyvárusi forgalomba, akárcsak a Lant-virágok. A Kisfaludy Társaság pártoló tagjai kapták meg a kötet a tagdíj befizetésének fejében, mint illetménykötetet. A mű megjelenése után a Kisfaludy Társaság 1862. január 30-án rögtön tagjának választotta. A bevezetésekor esett önkéntelen ováció (Arany vezette be) volt az egyetlen nyilvános ünneplés, melyben a költő részesült.

1864. október 4-én Szontagh Pálnak diktálta le végrendeletét, másnap 1864. október 5-én hajnali 1 és 2 óra között hunyt el Alsósztregován, szívelégtelenségben (gyászjelentése szerint vízkórban). Örök nyugalomra helyezték október 7-án szülőhelyén a Madách-nemzetség sírboltjába.


Síremléke az alsósztregovai kastély parkjában áll, rajta Rigele Alajos szobrászművész alkotása: Ádám.
(Forrás: Wikipédia)






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése