Steinbeck német és ír családok leszármazottja volt. Az író apja, John Steinbeck, a monterey-i megyei kincstárnok (Monterey County Treasurer) címet viselte. Tanítónő anyja, Olive Hamilton Steinbeck, lelkesen bátorította fia érdeklődését az olvasás és írás iránt. Steinbeck nyaranta egy óriási farmon dolgozott, több száz vándormunkással egyetemben. Itt figyelte meg a kaliforniai vándormunkás élet kemény aspektusait, és egyúttal az emberi természet sötét oldalait. Ezek a tapasztalatok bekerültek műveibe is; ilyen volt az Egerek és emberek című munkája.
A középiskolát Salinasban (Salinas High School) 1919-ben fejezte be. Ezután 1925-ig hébe–hóba ellátogatott a stanfordi egyetemre (Stanford University, Kalifornia), ahol biológiát is tanult, de ahonnan végül diploma nélkül távozott, mert az egyetemi életmód nem volt kedvére való. Ehelyett New York City-be utazott, ahol többek között újságírói munkát is vállalt, miközben írói pályafutásról ábrándozott. New Yorkban Steinbeck írásai nem találtak kiadóra. Visszatért Kaliforniába, ahol munkát kapott mint ezermester egy Lake Tahoe-i üdülőben. Közben folytatta az írást.
Első regénye, Egy marék arany (Cup of Gold, 1929) nem hozta meg a várt sikert. Témája gyerekkori olvasmányaihoz vezethető vissza: egy Henry Morgan nevű kalóz életéről és haláláról szól.
1931 és 1933 között Steinbeck megírt jó néhány novellát. Ezek között a legismertebbek A vörös póni ("The Red Pony"), "The Harness" , és A Krizantémok ("The Chrysanthemums"). Ezekben az időkben két novellagyűjteménye is megjelent: az Égi mezők (The Pastures of Heaven, 1932), és The Long Valley(1938). Ezek a történetek mind Kaliforniához, tehát gyerekkorához kapcsolódnak.
Első kritikai sikerét a Kedves csirkefogók (Tortilla Flat, 1935) című regénye hozta meg, amiért megkapta a California Commonwealth Club aranyérmét. A könyv egy csoport társadalmon kívüli, otthontalan, Monterey-ben (Monterey, California) élő fiatalember portréja, az első világháború utáni időkben. A fiatalok életszemlélete éles ellentétben áll az amerikai társadalmi morállal: visszautasítják a szabványos viselkedést, és ehelyett szabadon élvezik a bort (ha akad), a szexet, a bajtársiasságot, a kisstílű tolvajlást. Ebben a műben olyan alakokat ábrázol, akik bár a társadalom peremén, nyomorúságos körülmények közt élnek, mégis egyfajta harmóniában önmagukkal és a világgal.
A Kedves csirkefogók sikerét 1937-ben betetőzte az Egerek és emberek című munka, amit Steinbeck először mint egy hosszabb novellát írt meg, majd színdarabbá dolgozott ki. A tragikus történet két kaliforniai alkalmi farm-munkás, George és Lennie körül forog, akik pénzt próbálnak gyűjteni ahhoz, hogy egy szerény kis farmot vehessenek maguknak, ahol majd békében eléldegélnek. A történet több témát is érint: faji előítéletet, a szellemileg visszamaradottak iránti ellenszenvet, a magányt, és a személyes függetlenségért folytatott küzdelmet. Az Érik a gyümölcs, az Édentől keletre, és A gyöngy című regényekkel egyetemben az Egerek és emberek az író legismertebb, és kritikai szempontból legelismertebb munkája.
Steinbeck gyakran írt a munkásosztály küszködő rétegeiről. Hogy hitelt adjon történeteinek, időnként együtt élt bizonyos emberekkel, hogy megfigyelhesse életmódjukat. Mielőtt megírta volna az Érik a gyümölcs című regényét, egy ideig együtt élt és dolgozott az oklahomai földművelő munkásokkal. Az Érik a gyümölcs 1939-ben került kiadásra, és 1940-ben Pulitzer dij-at nyert.
A történet a nagy amerikai gazdasági válság idején játszódik. Egy Joads nevű földműves családot egy hosszan tartó, kataszrófális szárazság arra kényszerít, hogy elhagyja oklahomai otthonát. Miközben Oklahomán keresztül süvölt a porvihar, a család egy rozoga autóra pakolja a legszükségesebbeket, és megindul az ígéret földje, Kalifornia felé.
Az Érik a gyümölcs sikere nem ment támadások nélkül. Steinbeck liberális politikai nézeteit — és hogy be merte mutatni a kapitalizmus visszataszító oldalait — sokan kritizálták, azzal az indoklással, hogy a könyv eltúlozta az ország helyzetét. Erről Steinbeck így írt: "A bankoktól és a nagy földbirtokostól felém áradó sértések és rágalmazások elég ijesztőek. Legutóbb azt híresztelték, hogy az oklahomai nép gyűlöl engem, sőt, megöléssel fenyeget, amiért hazudtam a sorsukat illetően… Azt kell mondjam, ez a hisztéria, ami itt a könyv körül növekszik, teljesen egészségtelen."
A Lement a hold (The Moon is Down, 1942) című, később szinpadra átdolgozott történet egy náci katonák által megszállt észak-európai faluban játszódik, ahol a lakosság ellenáll a megszállóknak. Mivel feltételezték, hogy a megnevezetlen ország Norvégia volt, 1945-ben Steinbecket megtisztelték a VII. Haakon szabadság-éremmel, a norvég ellenállási mozgalom iránti együttérzésért.
A gyöngy című regényt 1947-ben írta. Cselekményét egy, a mexikói öböl körüli csavargásai közben hallott történetre alapozta.
Az Édentől keletre (1952) a jó és a rossz szembeállítása két család történetének keretében, több generáción keresztül. Steinbeck a könyvet fiainak szánta, emlékeztetőül a családi hagyományokra. Az író ezt a regényét tartotta élete fő művének. Itt szakított azzal a felfogással, hogy a gonoszság forrása a társadalmi igazságtalanság, és azt az emberi pszichében fedezi fel. A művet Elia Kazan rendező 1955-ben filmvászonra vitte.
1960-ban Steinbeck vett egy kis teherautót, átalakíttatta lakókocsivá, elnevezte Rocinante-nek, és Charley-val, hűséges uszkár kutyájával nekiindult Amerikának. Az eredmény Utazások Charley-val (Travels With Charley: In Search of America) volt. Ebben a helyenként komikus, időnként melankólikus hangú könyvben leírta, mi mindent látott a két tenger között, míg végül visszatért Long Island-i otthonába. Az útleírásban Steinbeck vágyakozik az ifjúság és elveszett családi gyökerei után, és dicséri, de egyúttal kritizálja is Amerikát. Idősebbik fia, Thom Steinbeck szerint apja utazásának oka az volt, hogy tudta, nemsokára meg fog halni, és még utoljára látni akarta hazáját. Fia csodálkozott azon, hogy mostohaanyja (Steinbeck harmadik felesége) megengedte, hogy az író útra keljen, amikor beteg szíve bármelyik napon felmondhatta volna a szolgálatot. A restaurált kempingező kocsi ma megtekinthető a salinasi Nemzeti Steinbeck Központban (National Steinbeck Center, Salinas, California)
Utolsó munkája, a Rosszkedvünk tele (The Winter of Our Discontent) 1961-ben jelent meg. A könyvben Amerika morális hanyatlását vizsgálja a főhős, Ethan életén keresztül. Ethan, éppúgy mint Steinbeck, egyre elégedetlenebb a saját és az őt körülvevők erkölcsi lecsúszással. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett. A könyv tónusa éles ellentétben állt a Kedves csavargók és a Kék öböl ártatlan, játékos tolvajaival. Az irodalomkritikusok erősen támadták a könyvet. Ugyan többen is észlelték a mondanivaló fontosságát, a csalódás általános volt. A olvasók és kritikusok abban reménykedtek, hogy az író az Érik a gyümölcshöz hasonló mesterművel fog előjönni.
1962-ben Steinbeck megkapta az irodalmi Nobel-díjat „...realisztikus és nagy képzelőerejű írásaiért, melyek szimpatizáló humorral és éles társadalmi meglátással párosulnak.” Steinbeck nem érezte jogosnak a megtiszteltetést. A díj átvevésénél ezt mondta: "… Az író arra van hivatva, hogy előremozdítsa az emberi szív és szellem nagyszerűségét, hogy képes legyen nagylelkűséget találni a vereségben, hogy megtalálja a bátorságot, az együttérzést, és a szeretetet. A gyengeség és a kétségbeesés véget nem érő harcában ezek a tulajdonságok a reménynek és a nehézségek leküzdésének fényes zászlajai. Az az író, aki nem hisz abban hogy az ember tökéletesíthető, nem szentelheti magát az írói hivatásnak, nem igényelhet magának helyet az irodalomban."
A kaliforniai évek alatt Steinbeck tartós barátságot kötött egy Ed Ricketts nevű, a tenger állatvilágát vizsgáló biológus személyében. 1940-ben bebarangolták a kaliforniai öblöt (Hernán Cortés Tengere) különféle tengeri herkentyűket gyűjtögetve, azzal a céllal, hogy később majd eladják a mintapéldányokat. Ed Ricketts (akit Steinbeck csak "Doc" néven emlegetett) erős hatást gyakorolt Steinbeckre és írásaira. Tanáccsal szolgált problematikus kérdésekben, azonkívül az írót kisebb utazásokra ösztökélte, hogy egy időre elterelje figyelmét az írásról. Steinbeck a Cannery Row és a Sweet Thursday című regényeiben örök emléket állított barátjának.
1943-ban tizenhárom évi házasság után Steinbeck elvált első feleségétől, Carol Henningtől. Ugyanabban az évben elköltözött Kaliforniából és feleségül vette Gwyn Congert. A házasságból két fiú született: Thomas (1944) és John (Steinbeck) IV (1946). 1948-ban Congertől is elvált. Ez időtájt értesült barátja, Ed Ricketts hirtelen és tragikus haláláról is (egy vonat belerohant Ricketts autójába). Steinbeck megint belefeledkezett a munkába— ekkor írta meg az Édentől keletre című regényét. 1950-ben új feleséget talált Elaine Anderson Scott személyében, és ezúttal a házasság tartósnak bizonyult.
A második világháborúban Steinbeck mint haditudósító szolgált, és küldte a híreket a New York Herald Tribune számára. Jegyzeteit ezekről az időkről 1958-ban adta ki, Once There Was A War Volt egyszer egy háború címmel.
1948-ban a Szovjetunióba utazott Robert Capa fotográfussal. Az utat "Egy orosz napló" című kötetben foglalta össze, Capa fényképeivel illusztrálva. Ugyanebben az évben Steinbecket beválasztották az Amerikai Művészeti Akadémia tagjai közé.
Steinbeck szoros kapcsolatban állt a színdarabíró Arthur Miller-rel.
1964 szeptemberében Steinbecket Lyndon B. Johnson amerikai elnök megjutalmazta az amerikai szabadságéremmel.
1967-ben a Newsday nevű folyóirat megkérte Steinbecket, hogy utazzon Vietnamba és küldjön riportot a háborúról. Mindkét fia szolgált Vietnamban. Amikor Steinbeck a harcmezőn meglátogatta egyik fiát, megengedték neki hogy géppisztollyal őrt állhasson, míg fia több más katonatársával pihenni próbált.
John Steinbeck 1968. december 20-án halt meg szívinfarktusban, New York City-ben. A boncolás napvilágra hozta a szívkoszorúerek majdnem teljes eltömődését. Kívánsága szerint holttestét elhamvasztották, hamvait pedig elhelyezték a családi sírhelybe.
Az író legtöbb könyve kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban; emlékét múzeumok őrzik, az ország könyvtáraiban minden munkája megtalálható.
(Forrás: Wikipédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése