Barna Ignác, dr. (Nagykároly, 1822. február 2. – Budapest, 1894. november 23.) fogorvos, költő, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt 1876-tól.
1848-ban orvosdoktori képesítést szerzett a pesti egyetemen. Mint ezredorvos vett részt a szabadságharcban. Kossuth Zsuzsanna mellett részt vett a tábori kórházak megszervezésében, majd Bécsben (1852-től) és Budapesten (1860-as évek) folytatott kiterjedt fogorvosi gyakorlatot. 1865-ben magántanár a pesti egyetemen. Jelentékeny munkásságot fejtett ki a szépirodalom terén. Különösen mint a klasszikusok fordítója vált ismertté. Fordította Horatiust, Juvenalist, Vergiliust. Azonfelül értekezést írt a rómaiak szatíraíróiról. Két kötet költeménye és ugyancsak két kötet orvosi szakmunkája is megjelent.
(Forrás: Wikipédia)
PÉCSETT, 1845.
Szépen zöldell hegytetődön
A borág,
Szépen nyílik völgyeidben
A virág.
Bárki mit mond, én kelek ki
Ellene,
Itt lehetett a boldogság
Édene. –
Szívet elmét elvarázsol
Kellemed,
Hej de mégis legvarázslóbb
Szép nemed.
Itt teremte nőt az isten
Szende nőt,
Legmagasztosb gondolatját
Hirdetőt.
Bort előmbe hadd tüzelje
Kedvemet,
Hadd köszöntsem jólétedre
Kelyhemet!
És ti lánykák, mind megannyi
Angyalok,
Csak reám ne nézzetek, vagy
Meghalok.
Egyet kérdek, mit csinál kis
Szívetek?
Hogyha lángol a hazáért –
Éljetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése