Henrik Johan Ibsen
(Skien, 1828. március 20. – Christiania, 1906. május 23.)
Norvég drámaíró, színházi rendező, költő. Gyakran
utalnak rá a „modern dráma” atyjaként és mint a modernizmus
egyik színházi megalapozójaként.
Gyermekkorában patikussegédként dolgozott, később a kristianiai (ma: Oslo) színházban vállalt állást. Pályáját
versekkel kezdte. Til Ungarn c. versét az 1848–49-es
forradalom és szabadságharcról írta. Első darabja, a
Catilina is
ebben az évben készül el.
A
Helgelandi harcosok (Haermaendene pa Helgeland, 1858) és a talán
legszemélyesebb drámának tekinthető
Trónkövetelők (Kongs-enmerne, 1863)
már kétségtelen tehetségről árulkodnak.
Itt élt Henrik Ibsen 1836-1843-ig.
Ibsen felesége: Suzannah Ibsen
Ibsen 1865-ben otthagyta Norvégiát, és Rómába utazott, ahol 1866-ban
megszületett első nagy darabja, a
Brand. A
nagy sikertől fellelkesülve, Ibsen 1867-ben újabb verses drámát írt, a szintén
világhírűvé lett
Peer
Gyntöt. 1873-ban írta utolsó nagy messianiszikus alapállású művét, a 10
felvonásos
A
császár és galileait (Kaiser und Galiläer), Flavius Iulianus
római császár életéről, amelyet főművének tartott. Ezután realisztikus
környezetbe helyezett, prózában írt, társadalmi kérdéseket is feszegető
darabokat írt:
A társadalom támaszai (Samfundets stötter, 1877),
Babaház
(
Nóra címen is ismert, eredeti: Et dukkehjem, 1879),
Kísértetek
(Gengangere, 1881). Ezek a darabok tették igazán elismert íróvá. A
Kísértetek fogadtatásán felbőszülve írta meg
A hazaárulót (En
folkefiende, 1882) amelyben az
erősen önéletrajzi ihletésű főhős mellett állt ki; ennek a darabnak részben
"ellenpontozása" a
Vadkacsa (Vildanden, 1884), amelyben a szintén rá
hasonlító Gregerset kegyetlenül kigúnyolta.
Henrik Ibsen Múzeum, Oslo
1891-ben hazatért Norvégiába. Ezután írt darabjaiban közvetlenül önmagával
foglalkozott:
Solness
építőmester (Bygmaster Solness, 1892);
Kis
Eyolf (Lille Eyolf, 1894);
John
Gabriel Borkman (1896);
Ha mi, halottak, feltámadunk (Naar vi
döde vaagner, 1899). 1900 márciusában szélütés érte, amiből már haláláig nem
épült fel. Sok más hírességhez hasonlóan a Vår Frelsers gravlund temetőben
helyezték örök nyugalomra.
Ibsen sírja megtekinthető az alábbi linken (levédett fotó)
http://www.flickr.com/photos/belulo/7816231358/
Az író egyetlen gyermeke:
Sigurd Ibsen (1859-1930)
norvég író, ügyvéd és államférfi,
aki miniszterelnök volt Stockholmban
(1903-1905), és központi szerepet játszott a Norvégia és Svédország között fennálló unió felbomlásában (1905).
Tancred Ibsen (1893-1978),
norvég tiszt , pilóta , filmrendező és forgatókönyvíró, az író unokája:
Magyarországhoz
Magyarországról nem dörög felénk a harci lárma már!
A csatatérről sóhajok és haldoklók jajszava száll,
hozza az éji csöndön át a hírt, a búskomort, a gyért,
hogy nincsen többé a magyar, utolsó harca végetért.
A szabadsághős seregen barbárok vad hordája dúl,
a romokra fölhág megint a zsarnok, és gyilkol vadul.
Örüljetek, bíborbabújt uralkodók! Erőszak ül
diadalt ismét, s a szabadság lángja eltiportan kihül.
Szegény ország! Legjobbjaid vére hullott földed porára,
s jutalma a halottaknak csak a vértanúság koronája.
Lám, Európának reményét hullákkal övezted körbe,
s Lengyelországként tipornak, vesztes nép, téged is földre.
Ám a rabság éje múltán hajnalpír fut égre újból,
s szabadságért holt hőseid fölkelnek halottaikból,
csatlakoznak azokhoz, kik a Visztula mentén vesztek,
s azokhoz, kik vérpadokon német földön elvéreztek.
És midőn a trónok ellen fölkelnek új nemzedékek
őszi orkánként, a zsarnok nem talál több menedéket.
Büszke harci jelszavaként, magyar, neved dörgi akkor
hőseidnek tisztelegve a győzelmes ifjú hadsor!
1849
