(Kolozsvár, 1923. március 24. – Kolozsvár 2006. október 11.) magyar író, műfordító, szerkesztő
Középiskoláit a kolozsvári református kollégiumban végezte. A Bolyai Tudományegyetemen jogi, közgazdasági és pedagógiai szakképesítést szerzett. Előbb tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen, a kriminalisztikai és törvényszéki orvostani tanszék megbízott előadója (1946–52), közben az Erdély c. napilap belpolitikai rovatának szerkesztője; 1952-től tanár Szucságon és Kolozsvárt, majd a Palocsay Rudolf vezette kolozsvári növénybiológiai kutatóállomás munkatársa. 1958-tól 1969-ig az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári felelős szerkesztője, 1970-től a Dacia Könyvkiadó tudományos szerkesztője.
Első írásait, műfordításait az Ifjú Erdély közölte, publicisztikai munkásságot 1947 óta folytat. Közönségsikerét Athá-Rá, a fáraó írnoka c. történeti regényével (1958) aratta. Ezt követte A Tau Ceti hívójele c. tudományos-fantasztikus regénye (1968), a nagy angliai vonatrablás eseményeiből ihletődött Akinek nincs árnyéka c. bűnügyi regénye (Kolozsvár, 1970) és a Négy tenger hajósa c. ifjúsági regény (Budapest, 1973). További regényei: A varázsvessző lovagja (Kolozsvár, 1978); A fáraó igazlátó szeme (Budapest, 1979).
Sírja a Házsongárdi temetőben
(Forrás: Wikipédia)
Könyvei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése