185 éve született

Henrik Johan Ibsen
 (Skien, 1828. március 20. – Christiania, 1906. május 23.)

Norvég drámaíró, színházi rendező, költő. Gyakran utalnak rá a „modern dráma” atyjaként és mint a modernizmus egyik színházi megalapozójaként.

                      


Gyermekkorában patikussegédként dolgozott, később a kristianiai (ma: Oslo) színházban vállalt állást. Pályáját versekkel kezdte. Til Ungarn c. versét az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról írta. Első darabja, a Catilina is ebben az évben készül el.

A Helgelandi harcosok (Haermaendene pa Helgeland, 1858) és a talán legszemélyesebb drámának tekinthető Trónkövetelők (Kongs-enmerne, 1863) már kétségtelen tehetségről árulkodnak.



Itt élt Henrik Ibsen 1836-1843-ig.




Ibsen felesége: Suzannah Ibsen

Ibsen 1865-ben otthagyta Norvégiát, és Rómába utazott, ahol 1866-ban megszületett első nagy darabja, a Brand. A nagy sikertől fellelkesülve, Ibsen 1867-ben újabb verses drámát írt, a szintén világhírűvé lett Peer Gyntöt. 1873-ban írta utolsó nagy messianiszikus alapállású művét, a 10 felvonásos A császár és galileait (Kaiser und Galiläer), Flavius Iulianus római császár életéről, amelyet főművének tartott. Ezután realisztikus környezetbe helyezett, prózában írt, társadalmi kérdéseket is feszegető darabokat írt: A társadalom támaszai (Samfundets stötter, 1877), Babaház (Nóra címen is ismert, eredeti: Et dukkehjem, 1879), Kísértetek (Gengangere, 1881). Ezek a darabok tették igazán elismert íróvá. A Kísértetek fogadtatásán felbőszülve írta meg A hazaárulót (En folkefiende, 1882) amelyben az erősen önéletrajzi ihletésű főhős mellett állt ki; ennek a darabnak részben "ellenpontozása" a Vadkacsa (Vildanden, 1884), amelyben a szintén rá hasonlító Gregerset kegyetlenül kigúnyolta.



Henrik Ibsen Múzeum, Oslo


1891-ben hazatért Norvégiába. Ezután írt darabjaiban közvetlenül önmagával foglalkozott: Solness építőmester (Bygmaster Solness, 1892); Kis Eyolf (Lille Eyolf, 1894); John Gabriel Borkman (1896); Ha mi, halottak, feltámadunk (Naar vi döde vaagner, 1899). 1900 márciusában szélütés érte, amiből már haláláig nem épült fel. Sok más hírességhez hasonlóan a Vår Frelsers gravlund temetőben helyezték örök nyugalomra.

Ibsen sírja megtekinthető az alábbi linken (levédett fotó)
http://www.flickr.com/photos/belulo/7816231358/


Az író egyetlen gyermeke:



Sigurd Ibsen (1859-1930) norvég író, ügyvéd és államférfi, aki  miniszterelnök volt  Stockholmban (1903-1905), és központi szerepet játszott a Norvégia és Svédország között fennálló unió felbomlásában (1905).

Tancred Ibsen (1893-1978),  norvég tiszt , pilóta , filmrendező és forgatókönyvíró,  az író unokája:

Magyarországhoz 

Magyarországról nem dörög felénk a harci lárma már!
A csatatérről sóhajok és haldoklók jajszava száll,
hozza az éji csöndön át a hírt, a búskomort, a gyért,
hogy nincsen többé a magyar, utolsó harca végetért.

A szabadsághős seregen barbárok vad hordája dúl,
a romokra fölhág megint a zsarnok, és gyilkol vadul.
Örüljetek, bíborbabújt uralkodók! Erőszak ül
diadalt ismét, s a szabadság lángja eltiportan kihül.

Szegény ország! Legjobbjaid vére hullott földed porára,
s jutalma a halottaknak csak a vértanúság koronája.
Lám, Európának reményét hullákkal övezted körbe,
s Lengyelországként tipornak, vesztes nép, téged is földre.

Ám a rabság éje múltán hajnalpír fut égre újból,
s szabadságért holt hőseid fölkelnek halottaikból,
csatlakoznak azokhoz, kik a Visztula mentén vesztek,
s azokhoz, kik vérpadokon német földön elvéreztek.

És midőn a trónok ellen fölkelnek új nemzedékek
őszi orkánként, a zsarnok nem talál több menedéket.
Büszke harci jelszavaként, magyar, neved dörgi akkor
hőseidnek tisztelegve a győzelmes ifjú hadsor!

1849

Sulyok Vince (ford.)